SZTRÁJK filmklub | Első blokk

A Partizán filmklubjában ellenállást, sztrájkot és politikai szerveződést rekonstruáló, dokumentáló és ösztönző filmeket nézünk és vitatunk meg közösen. A SZTRÁJK vetítéssorozat hosszútávú célja, hogy a magyar filmkultúra és köztudat részéve tegyen egy autonóm, baloldali filmtörténetet, olyan műveket, amelyek függetlenítik magukat, sztrájkba lépnek az ipar és az apparátus ellen.

A tavaszi évadot dupla vetítéssel zárjuk! Gyere el a nyári szünet előtti utolsó alkalomra, akár már délután ötre, töltsd velünk a Múzeumok Éjszakáját, nézzünk filmeket, beszélgessünk sztrájkról és képzeljünk el együtt egy lehetséges budapesti filmmúzeumot. 

Június 24-én két programmal fejezzük be a SZTRÁJK első évadát! Délután öttől három rövidfilmet vetítünk, amelyek föltépik a reklámképeket, a megszépítést, magát a reprezentációt, és az amerikai és olasz proletariátus igazságbeszédét állítják a helyébe. Este nyolctól pedig a befogadó, gyarmati múltjával szembenéző francia állam és a német gazdasági csoda valóságát világítják át a vendégmunkások történetei.

A két programra külön-külön is vehetsz jegyet, de ha már délután jössz és maradsz az esti vetítésre is, hosszabban beszélgethetünk a Partizán klimatizált, hűvős stúdiójában, sőt még pogácsát és üdítőt is kapsz! 

Időpont: 2023.06.24.,17:00
Helyszín: 1033 Budapest, Bogdáni út 1-3. (sárga Flashback stúdió táblájánál van a bejárat, 1. em. nagy szürke ajtó)

Első blokk:

17:00
Ember és por (Men and Dust, Lee Dick; Sheldon Dick, 1940)
Nőnek lenni (Essere donne, Cecilia Mangini, 1965)
Vagyok valaki (I am Somebody, Madeline Anderson, 1969)

Leírás:

A SZTRÁJK filmklub első ciklusának záróprogramját azért a Múzeumok Éjszakájára tettük, mert ahhoz, hogy az ellenállás formáinak megismerhetőségéről, a Magyarországon elérhető filmtörténetről beszélgessünk, arról is szót kell ejteni, hogy nincs filmmúzeumunk, nincsenek nyilvános tereink, ahol rendszeresen, önálló kutatásra alapozott – azaz nem piaci szükségletet vagy állami direktívát kielégítő –, a kánonokkal szembeni autonómiára törekvő, válogatott filmprogramokat láthatnánk – holott mindezt adottnak vesszük képző- és iparművészeti múzeumokban, bár az ő helyzetük sem rózsás. 

A múzeumok feladatából és a megőrzésből indult ki a június 24-i program válogatási elve. Olyan filmeket mutatunk be, amelyek ellenálló, elnyomhatatlan, öntörvényű archívumok nélkül ma láthatatlanok lennének, eredeti megjelenésükkor ugyanis betiltották vagy ellehetetlenítették őket. Radikális, avantgárd, kommunista művek, amelyeket a véletlen szerencse mellett kizárólag az archívum és az ellenfilmtörténet égető vágya mentett meg a pusztulástól Berlinben, Párizsban vagy az Egyesült Államokban, ahol a kultúrpolitikai ajtónállók szívük szerint a mélybe rántották volna mindet. 

A délutáni rövidfilmprogramban két amerikai és egy olasz művet vetítünk. Bomlasztó, elkeseredett, harsány kiáltványok. Cecilia Mangini Nőnek lenni című filmje manökenekről készített reklámfotókkal indul. Mangini montázsa a kívánatos test- és ruharészletek közé a robbanó atombomba képeit vágja. És amint a világrend képmásait, a tárgyiasuló nőt és az alárendeltek megsemmisítését egymásnak szegezi, olyan dialektikusan jut el a szexualizált női testtől az ugyancsak dologivá váló, ám láthatatlan női testhez: az olasz tésztagyári, textilgyári munkásokhoz, a futószalag mellett és irodákban dolgozó nőkhöz. Hasonló technikával dolgoznak az Ember és por és a Vagyok valaki című filmek is. Mindkét film az adott területről szóló egyeduralkodó ábrázolással indít, hogy ahhoz képest dolgozhassák ki a számukra kívánatos megjelenítési módot. Ahogy Mangini a plakátokkal, a Vagyok valaki Charleston köztereinek polgárháborús (konföderációs) emlékműveivel és a takaros parkok között bóklászó turisták nézőpontjával szemben határozza meg az 1969-es városképet: az utcán vonuló elegáns lovaskocsi helyét a kizsákmányolás miatt utcára vonuló fekete ápolók veszik át. Az Ember és por búgó kórusa a ringató közhellyel nyit, mely szerint az Egyesült Államok a világ legnagyszerűbb országa. Csakhogy a film missouri-i, kansasi és oklahomai bányászokról szól. Ahogy a narrátor mondja: Kőből kavics. Kőből homok. Kőből por. És a por száll. A városokra és az utcákra. Az utcákra és a házakra. A házakra és az emberekre. Az iskolákra és a gyerekekre. Itt élnek. Ebben az árnyékban. 

A 20 órakor kezdődő második vetítésre itt tudod megvenni a jegyeket:

https://tickets.funcode.hu/event/sztr-jk-filmklub-m-sodik-blokk-